A tulajdoni hányad az a mutató, amelyet arra használnak, hogy meghatározzák: a tulajdonosok milyen arányban vegyenek részt a társasház gazdasági és jogi életében.
A tulajdoni hányad alapján határozzák meg például a tulajdonosok közös költséget és közgyűlési szavazati jogát.
A tulajdoni hányad mértékét az alaptó okirat tartalmazza és a magántulajdonban álló lakásokhoz, helyiségekhez tartozik, azoktól nem választható el, vagyis nem lehet külön értékesíteni.
Általános gyakorlat szerint arányosítással határozzák meg a lakások, helyiségek közös tulajdonra vonatkozó mutatóját.
A tulajdoni hányad (a) kiszámításához szükség van saját ingatlanunk hasznos területére (b), az összes magántulajdonban lévő lakás és helyiség hasznos területére (c), továbbá az összes tulajdoni hányad (d) kifejezésére, amit a közös képviselők általában 10 000 egységben szoktak meghatározni.
Ez alapján a tulajdoni hányad saját lakásunk négyzetméterben meghatározott mérete szorozva a valamennyi lakás és helyiség mérete osztva a teljes tulajdoni hányad egységeivel:
Például amennyiben van egy 65 négyzetméteres lakásunk egy olyan 8 ezer négyzetméteres társasházban, amelyben a teljes tulajdoni hányadot 10 ezer egységben határoztuk meg, akkori tulajdoni hányadunkat az alábbiak szerint számolhatjuk ki:
Vagyis lakásunkhoz a teljes társasház közös területének 52/10 000-ed része tartozik eszmei tulajdoni hányad címén.